Nyakplatyhelminthes planaria

Dippold Ádám Május én jelent meg, és az elmúlt néhány napban hatalmas riadalmat keltett az a  tanulmányamely szerint invazív óriásférgek, planáriák szállták meg Franciaországot. Mint kiderült, a csúszómászók nem is mostanában érkeztek a kontinensre, hanem már évtizedek óta vendégeskednek az európai kertekben — és nyakplatyhelminthes planaria csak a fejüket vakaró gazdákat és kisgyerekeket riogatják, hanem, mivel javarészt földigilisztával táplálkoznak, veszélyesek is lehetnek a mezőgazdaságra.

Bipalium kewense A féregről készült fotók bejárták a francia entomológustársadalmat, mire eljutottak a nyakplatyhelminthes planaria szerzőjéhez, Jean-Lou Justine-hez, a francia Természettudományi Múzeum zoológusához, aki nem hitt a szemének: először azt hitte, hogy valaki szórakozik vele, hiszen ilyen állat nem élhet az országban.

HARMADIK REND: Hármasbelűek (Tricladida)

Mint kiderült, él. A nagyközönség és a kutatók mindeddig azért nem értesültek az óriásféregről, mert a kertészeknek fogalmuk sem volt róla, mit túrtak ki a földből.

Miután Justine és társai megkapták az első nyakplatyhelminthes planaria, felkérték a gazdákat és kertészeket, hogy küldjenek nekik fotókat a férgekről, ezek alapján pedig kiderítették: nem is egyetlen fajról van szó, hanem legalább ötféle óriásféreg él Franciaországban anélkül, hogy a kutatók tudtak volna róluk.

Nyüzsögnek a férgek Európában A Bipalium nemzetséghez nyakplatyhelminthes planaria férgek Ázsiából származnak, de valószínűhogy a Bipalium kewense, a Diversibipalium multilineatum, a Bipalium vagum és két további, eddig ismeretlen faj már évtizedek óta járja a francia kerteket. Ezek a ragadozó férgek akár negyven centiméteresre is megnőnek, de akad olyan fajtájuk, amely az egyméteres hosszt is elérheti, és bár vannak olyan rokonaik, amelyek őshonosak Európában, a nagyobb termetű fajok mindeddig ismeretlenek voltak a kontinensen.

A veszély nem csak Franciaországot fenyegeti: a Man-szigeten is legalább tíz invazív, földi és vízi planáriára figyelmeztetnek, ezek pedig kárt tehetnek az őshonos állományban, illetve levadászhatják a talaj számára hasznos földigilisztákat is. Nemcsak ragadozó, de még nyakplatyhelminthes planaria is A férgek jellemzően cserepes növényekkel, palántákkal terjednek az élőhelyek között - Leigh Winsor ausztrál entomológus már a nyolcvanas években kozmopolitaként írta le a Bipalium kewense fajt.

Állatrendszertani gyakorlatok

Ez az eredetileg Ázsiából származó laposféreg mostanra a világ legalább ötven országában elterjedt, bár Winsor ban megjelent tanulmánya még csak 45 országot említ. A féreg nyakplatyhelminthes planaria jelen van Ázsiában, mint Olaszországban, vagy, mint a legutóbbi példa mutatja, Franciaországban, de Szlovákiában is találkoztak már vele.

Évről évre újabb helyeken észlelik a jelenlétét: általában a meleg, nedves nyakplatyhelminthes planaria kedveli. Néhány észlelést melegházakból jelentettek, és a faj épp a Kew Gardensről, a brit királyi botanikus kertről kapta a nevét, ugyanis ott azonosították először, még ban.

Planáriák parazita tabletták terhesség alatt Magyarországon is előfordulnak, sőt őshonosak, de itteni példányaik nyakplatyhelminthes planaria egy-két centiméter hosszúak, úgyhogy sehol nincsenek a B.

Elterjedt faj nálunk többek között a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumami a legtöbb tavunkban megtalálható, az Alföld mocsaraiban pedig seregszemű planáriák Polycelis tenuis  élnek.

Tejfehér planária, a magyar tavak kedves lakója A Bipalium kewense földigilisztával táplálkozik, de nem szívja ki az áldozat testnedveit, hanem falatról falatra emészti meg, és ha módjában áll, öt-hét óránként szed új áldozatot. Bár a féreg az eddigiekben Európában nem okozott nyakplatyhelminthes planaria károkat, képes egész gilisztapopulációk elusztítására is — de ha úgy hozza a szükség, akár két hónapot is kibír táplálkozás nélkül.

Nemcsak ragadozó, kannibál is a Franciaország kertjeiben garázdálkodó gigantikus laposféreg

A laposférgeknek nem nagyon van természetes ellenségük, ugyanakkor a testüket borító nyálka gyakran mérgező nyakplatyhelminthes planaria ez más fajok számára visszatetsző lehet, de a B.

A szárazföldi planáriákat általában a szaporítószerveik alapján határozzák meg, de sokszor csak a külső jellegzetességeiket sikerül leírni — igaz, amikor a féreg feje levél vagy nyílhegy alakú, az azonosításuk kép alapján is könnyebben megy. Kawakatsu és társai ben jobb nyakplatyhelminthes planaria nyakplatyhelminthes planaria Diversibipalium génuszba sorolták  az azonosítatlan planáriákat, ami azonban nem jelenti azt, hogy ezeknek a laposférgeknek túl sok közük lenne egymáshoz — ha nyakplatyhelminthes planaria az nem, hogy nem tudunk semmit a belső szerveikről.

Oszd meg.